Latest Writings

1.Fejezet

A KEZDET

Ez a nap ennél már nem lehet unalmasabb, itt ülök a szobámban és bambán bámulok ki az ablakon az eső rendíthetetlenül esik és nem hiszem, hogy mostanában felhagyna ezzel a tevékenységgel.
A nevem Candra. A „nyarat” itt töltöm a nagynénémnél,már ha ez az időjárás beleillik az emberek nyárról alkotott képébe. Egyszerűen borzalmas. Remélem, hogy még ebben a hónapban alább hagy az eső és kimerészkedhetek a hátsó udvarba, anélkül, hogy jeges zuhany zúdulna a nyakamba.
Már két hete csak a szobában kuksolok, se egy tévé, se egy hi-fi, még szerencse, hogy az utazás előtt a mobilomat és az mp4-emet bedobtam a táskámba, nem is tudom, hogy most mihez kezdenék nélkülük. Jobb is lesz előkotorni drága Mozartomat. Tudom elég furcsa, hogy elneveztem az mp4-emet, de ezt még a barátnőm találta ki Emily, mielőtt elhagyott minket.
Szóval megkerestem kedves kis Mozartomat és kiválasztottam egy pörgősebb számot, hogy valami feldobjon az átkozott vihar közepén. Épp hogy megszólalt az első dallam, nénikém berobbant a szobába.
- Gyere Cannie - ezt látnod! Szivárvány! Gyere! – harsogta túláradó örömmel.
- Nem értem mi lehet olyan nagy szám egy szivárványban, már láttam máskor, semmi extra csak néhány színes izé az égen- gondoltam.
- Mindjárt megyek, csak felkapom a cipőmet – mondta tetetett lelkesedéssel
- Arra nincs idő, gyere már! – kiáltotta
A cipőmmel mit se törődve kirohantam az udvarba és amit láttam az valóban gyönyörű volt. Még soha életemben nem láttam ehhez foghatót. Az égbolt szinte szikrázott, úgy, mint a legtökéletesebb gyémánt. Fényét szétszórta West Herbert erdején. Leírhatatlanul szép látvány volt.
- Még sose láttam ennél gyönyörűbbet – mondtam áhítattal
- Én megmondtam – mosolygott.
Többet nem szóltunk egymáshoz, csak néztük a szivárványt. Az átázott zoknimmal többet nem törődtem, csak álltam és gyönyörködtem a természet csodájában.

Másnap reggel torokfájással ébredtem.
- Tudtam, hogy nem jó ötlet egy szál zokniban futkosni az udvaron. - morogtam. Levánszorogtam a konyhában, kikotortam egy csészét a legközelebbi szekrényből. Rápillantottam az órára. Még csak fél négy volt.
- Szuper, ennyit a pihentető alvásról! – gondoltam
Megfőztem a kamillateámat és visszabújtam pihe-puha ágyamba. Nem tudom, hogy a teának vagy a meleg kuckónak köszönhetem, de az álom hamar elnyomott, és tízkor keltem Marie ügyetlenkedésére a konyhában. Sose volt egy mesterszakács, de a maival minden eddigi bénázásán túl tett. Az egész házat vastag füstfelhő borította.
- Te jó ég! Itt meg mi történet? - kérdeztem
- Csak egy kis tojást akartam neked sütni reggelire, de ahogy látod nem sült el valami jól – mondta egy vigyor kíséretében
- Hát azt látom – mondtam most már én is kacagva
- Azt hiszem jobb lesz szellőztetni, ez a szag már elviselhetetlen – mondta Marie
A ház összes ablakát kitártuk, a fény csak úgy ömlött be az óriási ablakokon. Eddig sose értettem minek Marie-nak ekkora ablak, de most már tudom – gondoltam vihorászva
- Mi ilyen vicces kisasszony – kérdezte tetetett szigorral
- Semmi csak rájöttem, miért is ilyen óriásiak az ablakok ebben a házban – kuncogtam
- Ugye nincs semmi köze a főzőtudományomhoz, különben megbánod – mondta ugyanabban a hangsúlyban, mint az előbb.
- Erre még csak nem is gondoltam – mondtam
- Jobban is teszed, ugyanis iszonyatosan jó szakács vagyok a mai kivételes eset volt – mondta
- Iszonyatos, az biztos – válaszoltam
A nappali egy fél óra múlva kiszellőzött és minden olyan volt, mint újkorában. Minden apró csecse-becse a helyén volt, a könyvek leporolva a polcokon.
- Marie, nincs valami jó könyved, amit esetleg elolvashatnék, ha már tévét még az én kedvemért sem vagy hajlandó beszereltetni? – kérdeztem kíváncsian.
- Mondtam már Candra, hogy a tévét csak a sekélyes, és felületes emberek szórakoztatására szolgál, és a kérdésedre válaszolva, igen van olyan könyvem, nézd meg a legfelső polcon – válaszolta egy arroganciával
- Rendben – válaszoltam, és elkezdtem kotorászni a könyvek között, de csak verses köteteket találtam. Ám egyszer csak valami érdekes akadt a kezembe. Egy bőrkötéses könyv egy karmazsinvörös szalaggal átkötve. Leszedtem a szalagot és belelapoztam, tele volt érdekes ábrákkal mellettük számomra érthetetlen nyelvű szöveggel. Úgy gondoltam , hogy valami régi mesekönyv. Szebbnél szebb lények sorakoztak benne. Nem tudtam letenni, mintha a könyv fogva tartott volna és nem engedné, hogy letegyem. A könyv legvégén egy névsorszerűség volt végignéztem a neveket és valami érdekesre bukkantam.- Marie Hestworth – olvastam magamban. Tovább lapoztam és magtaláltam anya nevét is Annette Hestwoth.
- Mi lehet ez, valami szekta? – gondoltam
- Találtál valamit Candra? – érdeklődött Marie a konyhából.
- Igen, találtam egy… – haboztam,nem is tudtam mit mondjak – …egy verseskötetet - fejeztem be végül.
Fogtam a titokzatos könyvet és felrohantam vele a szobámba. Nem tudtam mit kezdjek vele, máskor nem tulajdonítottam volna nagy jelentőséget egy ilyen furcsa könyvnek , de most éreztem, hogy ez valami fontos, és rá fogok jönni mi is valójában.

Posted on 2010. február 4., csütörtök by Candra

4 megjegyzés:

Posted by izabella 2010. febr. 4. 15:38:00

szia...szerintem fojtatnod kellene mert nagyon jo......

köszönöm!!!

Szia!

A design nagyon jó!:)
A történet is érdekes. Bár az elején kicsit lehetett volna figyelemfelkeltőbb, vagy nem is tudom. Ellenben a végére már bejött egy kis izgalom a képbe. Kíváncsi vagyok, mire jut a névsorral. Folytasd szerintem. Főleg, ha élvezed az írást.
Azonban figyelj az írásjelekre!Sokszor lehagytad őket!
És lenne még két érdésem:
- Hány éves a lány?
- Hol játszódik?

üDV
Rita07

köszönöm,hogy írtál.az eleje,hát azzal nekem is gondjaim vannak, sose tudom, hogy hogy kezdjek bele,próbálok javítani rajta.
a korát és hogy hol játszódik azt a következő fejezetbe megpróbálom beépíteni.
köszi hogy szóltál az írásjelek miatt,figyelni fogok rájuk.
köszönöm a kritikát:)

Megjegyzés küldése