15.Fejezet - I.rész
*Bétázott verzió
A buli
A buli
A ránk virradó nap első sugarai valamiért makacsul az én arcomat szemelték ki magunknak. Hunyorogva próbáltam még a kellemes kis álomvilágomba visszacsöppeni, ám az új nap ennél konokabbnak bizonyult, mindenáron ki akart kergetni kényelmes ágyikómból.
Nem volt mit tennem, lerúgtam magamról a takarót és dühös léptekkel indultam el az ablak felé, hogy a sötétítőt a helyére húzzam. Csak ekkor esett le a tantusz, hogy nem egyedül vagyok ebben a szobában, és az alváshoz felkapott hálóingem most épp valahol a hasam közepén gyűrődött egy csomóba. Így levontam a következtetést, hogy egy szál tangában ácsorogtam az éppen ébredező, majd rám pillantó vámpír előtt.
- Szép bugyi – jegyezte meg egy kaján mosoly közepette.
- Kösz – majd, úgy ahogy voltam, tehát hálóinggel a nyakamon és egy piros tangában, bemasíroztam a fürdőbe. Út közben még hátrapillantottam és William pimasz mosolyával találtam szemben magam.
A mosdóban hideg vizet locsoltam az arcomra, nem értettem mi történt velem abban a szent minutumban, amikor is véghezvittem ezt az őrült mutatványt. Úgy viselkedtem akár egy ribanc a régi sulimból. Egyáltalán nem voltam büszke magamra.
Hatalmas pirulások közepette sikerült előkotornom egy farmert és egy szürke pólót a bőröndből. Ismét bevonultam a fürdőbe és magamra kapkodtam a már említett ruhadarabokat, egy kis sminkkel feldobtam a nyúzott arcomat, ez után pedig kicsoszogtam a Williammel közös szobánkba, hogy a föld alá süllyedhessek a rám váró megjegyzésektől.
Legnagyobb meglepetésemre azonban semmilyen fricska nem érkezett felém. Így halálos nyugalommal leültem az egyik fotelbe, hogy olvasgassak egy kicsit.
- Ma elmegyek vadászni – szólalt meg a vámpír valahonnan az ágy felől.
- Oké, menj csak, én megleszek – mondtam, miközben próbáltam valahova a könyv mögé bújni. Kínos csend ereszkedett a szobára.
Egy órányi hallgatásba burkolózás után – amit én szorgos olvasásnak próbáltam álcázni – ismét William szólalt meg először:
- Nem vagy éhes? Leszólhatunk, hogy hozzanak fel valamilyen reggelit – ajánlotta. Rádöbbentem, hogyha ő nem lenne velem én már rég éhen haltam volna, magamtól eszembe sem jut néha, hogy ennem is kéne.
- Egy kis rántotta, meg egy kávé nagyon jól esne – válaszoltam csendesen.
- Oké, akkor leszólok – majd már nyúlt is a telefonért és leadta a rendelést. – Na, mit fogunk ma csinálni? – érdeklődött mosolyogva. Közelebb jött, leült a kanapém karfájára és belekukkantott a könyvembe. – Hű, ez izgalmasnak tűnik. „A vérfarkasok szaporodása” – olvasta fel az éppen tanulmányozott fejezet címét.
Elnevettem magam azon az undorral teli arckifejezésen, amit a cím felolvasása kiváltott.
- Talán nem érdekel ez a téma? – vigyorogtam pimaszul.
- Nem igazán érdekel, hogy ezek a rühes dögök, hogyan ba… elnézést, szaporodnak.
- Te nem vagy komplett. – Inkább becsuktam a könyvet, és az ágyhoz léptem, hogy a tévében keressek valamilyen értelmes adást.
- Gyere, inkább menjünk sétálni – javasolta, majd megragadta kezemet és felrángatott az ágyról.
- Hétágra süt a nap, te nem mehetsz ki – világosítottam fel.
- Ugyan, ezért találták ki a ballonkabátot és a baseball sapkát – küldött egy bíztató mosolyt.
- Na persze, még azt hinnék, hogy bolond vagy. Van egy ajánlatom.
- Mi lenne az? – lelkesült fel a vámpír.
- Mit szólnál ahhoz, hogyha este elmennék bulizni egyet? Én már hónapok óta nem voltam, neked meg végre nem kéne nyakig beöltöznöd – osztottam meg vele az ötletemet.
- Benne vagyok, ismerek egy baromi jó helyet.
- De ugye nem valami vámpírtanya? - Nem válaszolt, csak egy grimaszt vágott.
Az este hamar elérkezett. Tíz órakor már mind a ketten menetkészen álltunk az ajtóban. Rajtam egy combközépig érő, felül fekete, alul kicsit puffos ruha volt, egy fekete masnival a derekamon és egy gigantikus sarkú cipővel. Williamen egy egyszerű szűk farmer volt egy fehér feszülős pólóval. – Meg kell, hogy jegyezzem, istenien festett.
Miután sikeresen fogtunk egy taxit, már csak pár percbe tellett, hogy végre megérkezzünk a William által „baromi jónak” titulált diszkóba.
Első pillantásra nagyon is elnyerte a tetszésemet a hely, csak egy bökkenő volt vele: a kapunál a túlzás mindenfajta mellőzésével mondhatom, hogy talán egy kilométeres sor állt.
- Ide az életben nem jutunk be – szomorodtam el egy kissé.
- Bejutunk, csak kövess! – William a kígyózó sor mellett magabiztosan haladt el – néhányan ezt meg is jegyezték nekünk, és szebbnél-szebb helyekre akartak küldeni minket. Végül nagy nehezen elértünk a bejáratot, ahonnan a kidobó már méterekről kiabálva és integetve üdvözölte a bennem egyre több kérdőjelet előidéző „társamat”.
- Rég láttalak erre Liam, most már ideje volt idedugnod a képed – vonta egy szoros ölelésbe Williamet.
- Jó újra látni Fred, már talán fél éve nem jártam erre.
- Na, és ki ez a csinos hölgy az oldaladon? – bökött felém a fejével.
- Ő itt Candra, Candra őt itt Fred – mutatott be minket egymásnak. A kidobó kezet csókolt, majd betessékelt minket az ajtón.
Bent már javában folyt a buli, a társaság egy része vagy táncolt és ivott, vagy pedig falták egymást a párjukkal, na és persze ittak. Józan embert nem igazán lehetett már látni. A zene hangosan dübörgött, a dj pedig a mikrofonba ordibálta az adott szám refrénjét. Egy részeg nő körülbelül 15 centis sarkakon imbolyogva épp felém készült zuhanni, de szerencsémre William időben elkapta és talpra állította az ittas személyt.
- Azt hiszem egy kicsit későn jöttünk, itt mindenki holtrészeg – ordítottam testőröm fülébe.
- Nem gond, mi attól még jól érezhetjük magunkat – bíztatott mosolyogva. – Kérsz valamit inni?
- Egy tequilát – vágtam rá szinte azonnal. A tizenhatodik szülinapom óta ugyanis ennek az italnak a fanja vagyok, ha buli van, mindig tequilázok.
Míg William elment az italokért, én egy kicsit körbelestem. Nagyjából fél perce lehettem magam, amikor valaki megkocogtatta a vállamat, ijedten fordultam hátra, de legnagyobb szerencsémre csak egy kissé ittas srác volt az.
- Eljössz velem táncolni? – tudakolta akadozó nyelvvel.
- Eljössz velem táncolni? – tudakolta akadozó nyelvvel.
- Majd egy kicsit később, oké? – próbáltam lerázni magamról, de nem adta fel.
- Na, légyszí, csak egy tánc aztán békén hagylak – próbálkozott újra. Megfogta kezemet és erőszakosan a táncparkett felé kezdett húzni.
- Azt mondtam, hogy nem! – kirántottam a kezemet és dühösen elindultam vissza a helyemre, de ekkor újra megragadott. Szerencsémre ekkor érkezett meg William is, és egy szempillantás alatt lerendezte a srácot, nem tudom mit mondhatott neki, de szegényke fülét farkát behúzva kotródott el a környékemről.
- Téged egy percre se hagyhatlak magadra. Hogy lehet az, hogy te annyira népszerű vagy a részeg férfiak körében? –vigyorgott.
- Ezt hogy érted? - Nem tudtam, hogy ezzel mire is céloz.
- Nem emlékszel Ianre?
- Ja, de, már tudom, de ezt inkább hagyjuk. Az én szerencsém ilyen, mindig megtalálnak azok, akik nem érdekelnek. Aki engem érdekelne, rám sem bagózik…
William furcsa tekintettel nézett rám, majd átadta az tequilámat és az egyik boksz felé terelt. Ott megittuk mindketten az italunkat és végre megkérdezhettem azt, ami már egész este fúrta az oldalamat:
- Miért hívott téged Liamnek a kidobó?
- Jó kérdés, én sem tudom, talán azt hiszi, hogy ez jó pofa, vagy nem tudom. Engem nem zavar. Egész menő, nem gondolod?
- De, halálosan – ironizáltam.
- Menjünk táncolni! – jött a hirtelen felszólítás.
- Mi, hogy tánc? Én? Azt hiszem, hogy jobb, ha te azt nem látod, hogy én hogyan táncolok – próbáltam lebeszélni, még csak az hiányzott nekem, hogy láthassa, hogy milyen béna vagyok a táncparketten, de mintha meg sem hallotta volna a tiltakozásomat, megfogta a kezemet és álló testhelyzetbe tornászott.
- Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól táncolsz – súgta a fülembe, amitől a térdeim hirtelen elgyengültek az arcomat pedig elöntötte a pír. Mire észbe kaptam már a táncparketten voltunk, és táncolunk. Én táncolok!
Valamelyik, manapság éppen menő szám pörgött, amikor egyszer csak elkezdett elhalkulni a zene és a dj kissé érdes hangon így szólt:
- Most pedig jöjjön egy romantikus szám!
Abban a másodpercben egy gyönyörű szerelmes szám szólalt meg, én pedig kicsit kétségbeesve néztem Williamre. Nem tudtam, hogy most mit tegyek, induljak le a placcról, vagy mi?
- Táncolunk? – nyújtotta felém a kezét.
- Hát… oké, megpróbálhatjuk – bénáztam. Ő az egyik kezével megfogta a derekamat, én pedig a vállát, kezemet az övébe helyeztem.
Így táncolhattunk talán 10 percig, amikor is vége szakadt a számnak, és a párok szétrebbenve megindultak az italpulthoz. Ekkor ébredtem fel én is a kellemes kábulatból, amit a zene és William bódító illata idézett elő.
- Köszönöm a táncot – szólt udvariasan. Elengedte a kezemet újra a bokszunk felé vettük az irányt.
Kényelmesen elhelyezkedtem, és éppen az ásványvizemet kortyolgattam, amikor a mellettem ülő vámpír egyszer csak felpattant, és így szólt:
- El kell mennem egy kis időre, ne keveredj bajba légy szíves! – Még válaszolni sem volt időm, ő sarkon fordult és elment.
- Nagyszerű, itt maradtam tök egyedül – mérgelődtem. Már fél óra is eltelhetett, de Williamnek még mindig nem volt nyoma. Úgy döntöttem, hogy unom már az ücsörgést, így elindultam a bárpult felé. Ott kértem magamnak egy újabb tequilát, és ez így ment mindaddig, míg nem kezdtem azt érezni, hogy egy kicsit becsíptem.
Újdonsült bátorságomnak köszönhetően úgy döntöttem, hogy felfedező útra indulok. Körbe jártam a diszkót, egymás után kerülgettem az összegabalyodott párokat. Valahol a mosdó környékén járhattam, amikor egy ismerős emberke rajzolódott ki a tömegből.
William.
William, amint egy számomra ismeretlen nő a lábaival körbefonja a derekát, ő pedig a nyakát csókolja.
Teljes megsemmisülés…
~°~
Candra ruhája
7 megjegyzés:
:O
ez most komoly???Naneeeee
teljes megsemmisülés.ahogy írtad..
ez így nem fair!!!:'(
hülye függővégek....
siess a következővel mert meg esz a méreg!!!
pux
Ház ez nem volt szép dolog!
És most haragszom Willre. Pedig már kezdtem reménykedni, hogy lesz valami kettejük között, de nem...:(
Siess a kövivel
4:)
pussz.
sztem rosszra gondoltok, de nem biztos :P
Am jó lett a fejezet, csak így tovább!!
Anci
sajnálom szegány Candrát
kívi vagyok a folytatásra :P
hamar hozd a frist:)
köszi pus
jégvirág
Szia! nagyon jó lett,csak egy picit én is haragszom Williemre ! Várjuk a kövit :)
sztem Will épp a vacsoráját kapta el, nah de majd kiderül...
am jó lett, a feji...
most kezdtem el nemrég olvasni a töridet az elejétől de az annyira nem jött be, de egyre jobb leszel...
naon várom a kövit
mikor lesz új feji??? én már nagyon vááárom léééciii siess vele!!!!
Megjegyzés küldése
RSS feed for comments on this post.