14/II Fejezet - Előzetes
Úgy negyed óra telhetett el mire valamelyest összeszedtem magamat.
- Jobban vagy már? – érdeklődött, majd egy tőlünk nem messze lévő rönkön foglalt helyet.
- Igen már sokkal jobban. Bocs, hogy ennyi baj van velem – hajtottam le a fejem. – Egyszerűbb lenne, minden, hogyha nem ismertél volna meg – sóhajtottam, majd leültem mellé.
- Ne mondj ilyeneket, én nagyon örülök annak, hogy ismerlek. El se tudnád képzelni, hogy milyen unalmas életem volt mindaddig, amíg nem törtem be a nagynénéd házába – villantott rám egy vakító mosolyt, mely önkéntelenül is egy kisebb mosolyt csalt az arcomra.Ezután kezét átvetette a vállamon és közelebb húzott magához...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése
RSS feed for comments on this post.