Poison In My Blood

Hát itt lennék! :)

Az eddig rejtőzködő ösztöneimet most szabadjára engedtem, és átszakítottam azt a vékony kis bőrt ami az alatta bujkáló eret takarta...
Itt és most tudtam, hogy számomra egy új élet kezdődik. Nincs többé Candra a kedves és gyámoltalan lányka. Egy lány, jobban mondva ebben a pillanatban egy új nő, egy új Candra született.
 A számban tartott vér lassan lefelé csörgedezett a nyelőcsövemen. Egy új, teljesen ismeretlen világ tárult elém. Minden élénkké és lüktetővé vált. A szagok, a hangok, az érzéseim, egytől egyig feléledtek. Össze sem voltak hasonlíthatóak az eddigi tapasztalataimmal. Természetfeletti erőt éreztem magamban.


Ekkor jöttem rá, hogy ez az az élet amit nekem szántak. Nincs olyan lény aki visszatarthatna attól, hogy feladjam mindazt amit ez a szent pillanat nekem adott.
Függetlenség. Az első dolog amely a gondolataimba férkőzött. Egy új élet kezdődik számomra, többé nem fogok senkitől függeni. Nincs szükség az anyámra, a nagynénémre, az akadémiára, sőt még William-re se. 
Gondolataim menetét, Terry rángatózása szakította meg. Csupán most esett le számomra, hogy ezt a srácot én most meg fogom ölni.
Így is lett. Terry száját egy utolsó sóhaj hagyta el, majd minden erő távozott a testéből és a földre rogyott.
Álltam a véres holttest mellett és nem éreztem bűntudatot, nem éreztem kétségbeesést. Teljesen természetes volt számomra ez az érzés, az eddig rejtett oldalam szabadulni készül...


Hát ez egy kis ízelítő lenne, őszinte véleménytg kérek mindekitől. Már nagyon régen írtam és tudom, hogy nem egy mestermű... szóval várom a kritikákat! :)  

| 1 megjegyzés

Visszatértem?

Hát újra itt lennék... Tudom, hogy már nagyo!n régen nem jelentkeztem, de sajnos egy kicsit felpörögtek az események az életemben, és most nagyon nagy a boldogság :)
Na de most a lényegre térek!Mivel most rengeteg szabadidőm van suli után, arra gondoltam, hogy újra nekilátok az írásnak, már csak egyetlen tényező hátráltat....nem tudom, hogy valaki olvas-e még egyáltalán... Tehát arra kérnélek titeket (akik még talán visszatévednek), hogy valamilyen módon jelezzétek, hogy szeretnétek-e olvasni a történetem folytatását, vagy sem.

| 5 megjegyzés

...

Tudom,hogy csak pár hete írtam meg nektek, hogy folytatom a történetet, sőt már egy előzetest is kaptattok, de ez most egyszerűen nem megy...
Annyi minden van amivel foglalkoznom kell, végre úgy alakulnak a dolgok az életemben, ahogy arra már évek óta vártam, és most be kell vallanom, hogy nem igazán jut eszembe a szabadidőmben, hogy újabb fejezetet írjak... Sajnálom, de ez van. Nem tudom, hogy valaha is folytatni fogom-e blogot, nem ígérek semmit.
Nagyon hálás vagyok, hogy ennyien olvastatták a fejezeteket és írtátok le utána a gondolataitokat róla :)

| 1 megjegyzés

Előzetes - 15/II. Fejezet

Végre összeszedtem magam és hoztam egy kis részletet a 15. fejezet 2. részéből. Nagyon örülnék neki, hogyha most írnátok egy kis véleményt, csak, hogy tudjam azt, hogy egyáltalán olvas még valaki.
Úgy döntöttem, hogy csak akkor fogom tovább írni ezt a fejezet, ha látom, hogy van érdeklődés, vagyis minimum 5 kommentet vagy valamilyen visszajelzést szeretnék kapni. 27rendszeres olvasó mellett ez nem olyan nagy szám szerintem...
~°~

Az érzés ami hatalmába kerített leírhatatlan volt. Talán leginkább a szégyen, a csalódottság, naívság és düh keverékének mondanám. Senkinek sem kívántam volna ezt. Mikor már azt hittem, hogy talán valami új és csodás fejezete kezdődik az életemnek, akkor egy csapásra millió kis darabra tört minden. Egy minden elsöprő hurrikán volt ez a perc.
Tudtam, hogy nincs sok értelme annak, hogy maradjak. William és a kis ribi még biztos elszórakoznak egy darabig - fortyogtam magamban. Próbáltam minnél gyorsabb léptekkel átszelni a szórakozóhelyet, hogy minnél előbb kívül tudhassam magam onnan. Egyszer csak egy kar ragadott meg és rántott magához. Egy fiatal srác az, rövid szőke hajjal, és térdet remegtető mosollyal.
- Mit keres itt egyedül egy ilyen szép cica? - motyogta a fülembe az idegen. - A nevem Terry, nincs kedved kijönni velem egy kicsit? Jó lenne egy kis friss levegőt szívni - villantott rám egy cinkos mosolyt. Elsőre természetesen nemet akartam mondani neki és a legkedvesebb pontját egy rúgással sújtani, de aztán a gondolataim közé férkőzött William és a csajszi képe, amint egymásnak esnek a folyosón. Olyat tettem amit azelőtt még soha, igent mondtam.
Terry megfogta a kezem és kifelé vezetett a diszkóból. A zene még az eddigieknél is hangosabban üvöltött. Izzadt testek simultak össze mindenhol, a látvány pedig borzalmas volt, ahogy az izzadtságtól fényes emberkék egymáshoz dörgölöznek. A gyomrom is felfordult a látánytól.
Mikor végre kivergődtünk a szórakozóhelyről Terry egy kihalt sikátor felé terelt. Ott egyből a falnak szorított és a nyakamat kezdte el csókolgatni, miközben a ruhámat próbálta meg minnél feljebb tornászni. Eközben fellettem is átvették az irányítást az ösztöneim. A srác ingjének gombjaival küzdöttem, mialatt a csókjait viszonoztam én is. A másodperc egy töredékéig átsuhant az agyamon, hogy mekkora hülyeséget is csinálok, de ekkor újfent Williamre gondoltam és már nyoma sem volt a bűntudatnak, újult erővel vetettem magam bele a kettőnk között zajló kis "játékba".
Egyre többet és többet engedtünk meg magunak. Egyszercsak egy furcsa érzés lett úrrá rajtam, csak annyit vettem észre, hogy egyre közelebb ér az ajkam Terry nyakához, szinte hallom ahogy dübörög az ér a vékony bőre alatt. Ellenállhatatlan késztetést éreztem arra, hogy megnyaljam. Nyelvemmel fel-le jártam a zakatoló kis éren. Közben pedig Terry elégedett nyögdécselését hallottam.
Az eddig rejtőzködő ösztöneimet most szabadjára engedtem, és átszakítottam azt a vékony kis bőrt ami az alatta bujkáló eret takarta...

| 8 megjegyzés